Search
  • Eszter Pozsgay-Seidl

"Akárhogy pörgettem a szakokat, nem volt anyaszak" - Interjú Gedeon Borival


Ha be kell mutatnod magad szakmailag, akkor milyen sorrendben veszed a képzettségeidet?


Mentálhigiénés szakember és dúla. Leginkább a mentálhigiénével kezdem, az nem is biztos, hogy szóba kerül, hogy bölcsész vagyok. Sokáig nem foglalkoztam azzal, hogy magyar szakon végeztem, mert látszólag nem hoztam onnan semmit, most viszont azt élem meg, hogy nagyon is jó alapot kaptam. Mostanában pont ilyen dolgok futnak a fejemben, hogy mi az, amiről írni kéne. Nagyon nehezen veszem rá magam az írásra, de amikor ott vagyok, akkor teljesen egyértelmű, hogy az egyetemen tanultak segítenek engem.


Hogyan jutottál el a dúlasághoz és a mentálhigiénéhez?


Régóta bennem van az, hogy segítő szakmát szeretnék, de nem volt konkrét elképzelésem. Ahogy jöttek a gyerekek, úgy vált egyértelműbbé, hogy valami olyat szeretnék, ami az anyukákkal foglalkozik. Akárhogy pörgettem a szakokat, nem volt anyaszak. Egyszer csak egy barátnőm mondta, hogy „Bori, gyere, mert a mentálhigiénére most jöhetnek olyanok is, akiknek nem segítő az alapszakjuk”. Akkor egy hét alatt beadtam a jelentkezésemet, meg rögtön felvételi is volt, és csak arra eszméltem fel, hogy felvettek. Ezzel gyökeresen megváltozott minden az életemben is, meg szakmailag is. Ekkor nyílt ki számomra ez az egész segítő szakma. Úgy érzem, hogy ami az eredeti elképzelésem volt, az anyukákkal való foglalkozás, ahhoz jó alapot adott. A mentálhigiénés képzés közben találtam magam szemben a dúlasággal. Egy dúla honlapján olvastam, hogy „a mentálhigiénés képzést a dúlaságba integrálom” – valahogy így. Akkor még erősebb lett bennem az, hogy ennek a kettőnek köze van egymáshoz, mert tényleg, a mentálhigiénét szinte bármibe bele lehet vinni. Aztán elvégeztem Békés Emőkének az alapképzését, most pedig az ő dúlaműhelyére járok.


Talán azt többen tudják, hogy mit takar a mentálhigiéné, de nem biztos, hogy mindenkinek egyértelmű, hogy mit csinál a dúla, mi a különbség a dúla és a szülésznő vagy a dúla és a bába között.


A legfontosabb különbség, hogy a dúlának nem vagy nem feltétlenül van egészségügyi végzettsége. A szülésznőnek van, ő kórházban dolgozik. A bábának is szülésznői végzettsége van, csak ő otthonszüléseknél tevékenykedik. A dúlának nem is kell, hogy legyen, tehát ez nem hiányosság nála. Ha például arra gondolunk, hogy a szülésnél bejön a szülésznő, aki jellemzően több anyukáért is felel, akkor lehet, hogy kevesebbet tud az anyával maradni, mint amennyit ő igényelne. A dúla pedig pont azért van, hogy megszakítás nélkül lelkileg támogassa az anyát, és fizikailag próbálja neki könnyebbé tenni a körülményeket.


Hol lehet téged megtalálni?


Alapvetően az Együtt Jó honlapján keresztül. Az Együtt Jó egy dúlapraxis, ahol hárman dolgozunk. Elég különbözőek vagyunk, de a dúlaság és az anyaság az, ami összeköt minket. Kicsit az irányok mások, hogy ki miben erősebb, és bármelyikünket lehet választani.


Hogy találtatok egymásra, mi a története az Együtt Jónak?


A Békés Dúlatréning alapképzésen ismerkedtünk meg, és mi hárman kezdtünk el gondolkodni azon, hogy kéne csinálni valamit együtt. Azt vettük észre a beszélgetéseink során, hogy jó együtt gondolkodni, és egyszerűen könnyebb együtt létrehozni valamit. Persze van ennek nehézsége is, hogy hogy valósul meg az, hogy három ember egyetértsen mindenben. Nyilván ez nem történik meg, de pont a kapcsolódások miatt elég sokat lehet tanulni arról, hogy hogyan lehet együtt dolgozni.


Miben különböztök ti más dúláktól, miért volt fontos, hogy ezt létrehozzátok?


Bár vannak kisebb-nagyobb közösségek, van szakmai kapcsolattartás, hivatalosan a dúlák inkább egyéni vállalkozókként dolgoznak, nem praxisban. Vagy praxisban is úgy, hogy egyénileg kapcsolódnak. Mi azzal, hogy céget alapítottunk, szorosabb kapcsolódást vállaltunk. Ennek minden előnyével és hátrányával együtt, és bízunk abban, hogy a pozitívumok lesznek túlsúlyban. Nagyon sokat tud jelenteni feladatok szintjén, hogy többen vagyunk, lelkileg pedig az, hogy nemcsak egy szakmai közösség, hanem egy kis női kör is vagyunk egymásnak.


Akkor a nevetek főleg magatokra vonatkozik, vagy a hozzátok érkező párokra? Mire gondoltatok?


Mindenkire. Ez egy biztatás, hogy tényleg jó együtt, örömben is, meg bánatban is. Valami ilyesmire gondoltunk. Hogy a babának és a mamának is jó együtt. A párnak is jó együtt. Hogy közösségben jó. Talán a pandémia is rátett erre a névre, hogy valami olyasmire vágytunk, ami most hiányzott, mert nem nagyon tudtunk együtt lenni.

Amúgy is az a tapasztalat, hogy a kismamák, de főleg a kisgyerekes anyák sokszor izolálódnak, és magukra maradnak a problémáikkal. Régen el lehetett menni a fonóba, ahol a kislányok testközelből tapasztalhatták az élet természetes történéseit, nagyobb gyakorlati tudással váltak anyákká, és valahogy jobban ott voltak egymásnak. Nehéz ma azt megvalósítani, hogy olyan közösségbe tartozzunk, ami megtartó, és erőt ad. Mi erre szeretnénk lehetőséget teremteni.


Mennyire mozogtok az online térben, és mennyire az offline térben?


Szeretnénk egyre inkább az offline térben is, meglátjuk, mire lesz lehetőség. Jelenleg online csoportos szülőségre hangoló workshopot hirdettünk meg, és személyes kíséréseink is vannak. Úgy látjuk, hogy akár élőben, akár online hatékony tud lenni a kapcsolódás.


Mik azok a szolgáltatások, amiket most rajtad keresztül el lehet érni a dúlasággal kapcsolatban?


Ezen az online csoporton kívül elsősorban a dúlai konzultáció, ami azt jelenti, hogy eljön hozzám a pár, kialakul köztünk egy személyes kapcsolat. Megismerem a kismamát, a párt, hogy milyen élethelyzetben vannak, milyen érzésekkel várják a kisbabájukat. Megbeszéljük a kérdéseiket, ha vannak, vagy én ajánlok témákat.

Azt látjuk, hogy ha valaki csak az internetről akar tájékozódni, az nagyon nehéz. Sokszor vannak téves vagy hiányos információk a várandóssággal és a szüléssel kapcsolatban. Ha valaki ezek alapján hoz döntést, vagy olyan hitben él, amiben nem kéne, az kifejezetten káros tud lenni. Egy dúlának naprakész információi vannak. Gyakran látom, hogy például a szülés élettani folyamatáról szóló tudás képes oldani a szüléstől való félelmet: ha megértjük, hogy mi hogyan történik, akkor már nem lesz olyan ijesztő, és nem fognak váratlanul érni a szokatlanabb testi érzetek. A kisbaba szükségleteit átbeszélve pedig megerősödhetnek a szülők abban, hogy elsősorban rájuk, az ő közelségükre és válaszkészségükre lesz szüksége a kisbabájuknak, nem pedig a sok “babakellékre”.

De nemcsak az informálódással érdemes készülni a szülőségre, hanem lelkileg is. Mentálhigiénés szakemberként fontosnak látom, hogy tudatosan készüljön a pár a családdá válásra, hiszen gyökeresen megváltozik az egész életük. Az újratervezés akkor lehet sikeres, ha a pár tagjai megbeszélik az elképzeléseiket, az érzéseiket és félelmeiket egymással. Mindig lesznek olyan történések, amikre nem lesz ráhatásunk: kisfiú lesz vagy kislány, milyen okos lesz stb. De abban van mozgásterünk, hogy egy adott helyzethez hogyan állunk hozzá: milyen jellegű kötődésre törekszem a gyerekemmel, a párommal, törekszem-e arra, hogy biztonságos, szerető kapcsolatot építsek a családtagjaimmal? Hajlamosak lehetünk azt várni, hogy magától így alakul, de a tapasztalat azt mutatja, hogy ezért tennünk kell.

A konzultáción és a vajúdástámogatáson túl szívesen kísérem a családokat a gyermekágyas időszakban (gyermekágyi támogatás, szoptatási segítségnyújtás), és igény szerint megtanítom a babamasszázs fogásait.


Milyen arányban foglalkoztok a konzultáción lelki kérdésekkel, és milyen arányban a fiziológiás folyamatokkal?


Azt az igény alakítja. Van egy ajánlásunk, hat téma, amin végig lehet menni, ezekből lehet választani, akár mind a hatot. Ebben benne van a családi létre való készülés, ami pszichésebb téma, de benne van a szülés élettana, a fájdalom és a beavatkozások, a kisbaba igényei, a szoptatás, a gyermekágy, tehát elég konkrét dolgok is. Ezek a témák segítenek abban, hogy megismerjék a lehetőségeiket, és hogy legyen elképzelésük arról, hogy hogyan szeretnék megélni életüknek ezt a kiemelkedő eseményét. De ha az anya, a pár a megéléseiről, gondolatairól szeretne beszélgetni, akkor az lesz a téma. Dúlaként a saját, személyes folyamatban való kísérést vállaljuk.


Hogyan tudtok segíteni a szülés körül?


Vajúdástámogatással. Tehát nem a szülésben segítünk egészségügyileg, hanem a vajúdásnál igyekszünk az anyának könnyebbé tenni ezt a folyamatot. Ez a támogatás egyrészt személyre szabott, mert egy megelőző bizalmi kapcsolatra épül, másrészt kizárólagos, mert a dúla a 37. héttől készenlétben áll, megszakítás nélkül kíséri az anyát. A dúla tulajdonképpen az orvos és a szülésznő munkáját egészíti ki, akik jellemzően egyszerre több szülésnél is tevékenykednek. A vajúdástámogatás alapja egy biztonságos jelenlét, aktív, csendes figyelem. Már önmagában ennek nagyon erős megtartó ereje van. Az anyára való hangolódás és figyelem segít látni azt, hogy mikor mire van vagy lehet szüksége. Muskotályzsályás borogatás, finom masszírozás segíthetnek az ellazulásban, de legalább ennyire fontos figyelni arra, hogy az anya WC-re járjon, testhelyzetet váltson, és amennyit tud, elfogad, annyit egyen és igyon - kell az energia ehhez a munkához.


Ez mit jelent most a jelenlegi kórházi szabályozásban? Ott tudtok lenni a kórházban is?


Törvény mondja ki, hogy a szülő nőnek joga van arra, hogy az általa megjelölt nagykorú személy a vajúdás és a szülés alatt folyamatosan vele lehessen. Ha a kórház szűken értelmezi a törvényt, akkor csak egy kísérőt enged be, ilyenkor az anyának választania kell az apa és más kísérő között, aki akár nagymama, barátnő vagy dúla is lehet. Van, ahol bent lehet két kísérő is az anyával. Tehát az, hogy dúlaként kísérhetünk-e szülést, az adott kórházon múlik, és az anyán illetve a páron, hogy ők milyen felállást szeretnének és tudnak megvalósítani.


Hogyan tudtok segíteni a gyermekágyi szakaszban vagy később is az anyáknak?


Ha kísérünk egy anyát, akkor a gyermekágyi időszakban is kapcsolatban maradunk, akár a kórházból is hívhat vagy személyesen is meglátogathatjuk. De online is tudunk beszélgetni ebben az időszakban, ez a támogatás jellegétől függ. Van, hogy elég a lelki megerősítés, van, hogy egy család szeretné, ha napi x órában kijárnánk hozzájuk, hogy kisebb háztartási dolgokban vagy a nagyobb testvérek koordinálásában segítsünk. Ez mind megállapodás kérdése, hogy az adott családnak éppen mire van szüksége, és azt mi tudjuk-e vállalni.

Azt szeretnénk majd, hogy a nálunk megforduló anyukáknak később lehetősége legyen közösségi programokra, ismerkedésre, kapcsolatépítésre.


Ezek távolabbi tervek?


Minél előbb tervezzük. Szeretnénk női kört csinálni, most épp volt egy. Nagyon figyeljük azt, hogy milyen témák mozgatják épp az anyukákat, és azok mentén szerveződünk. Volt most egy apák napi ajándékkészítés, az nagyon jól sikerült. Tehát az a cél, hogy legyenek ilyen lazább kapcsolódási lehetőségek.


Itt a Szakajtóban is terveztek csoportokat tartani, vagy a páros konzultációkat. Miért kedves nektek ez a hely, miért jó nektek itt dolgozni?


Mi szeretjük ennek az egésznek a légkörét. Szeretjük, hogy ilyen meghitt, és minden van itt, amire szükségünk van.


Ha elképzeled a szakmai éned tíz év múlva, akkor hogyan látnád magad szívesen?


Hát ezt csinálnám! Párokkal konzultálnék, és jó sok közösségi programot szerveznék. Tíz év múlva is valószínűleg tanulnék valamit, esetleg foglalkozhatnék irodalomterápiával, női körökbe érdekes lenne bevinni az irodalmat. Ami még izgatja a fantáziámat, az a munkahelyek világa, hogy ott milyen viszonyulás van a születő családokhoz. Hogy pontosan ezt hogy képzelem el, azt még nem tudom, de valahogy jó lenne ebben a témában foglalkozást tartani munkavállalóknak, felhívni a munkaadók figyelmét a családdá válás érzékeny időszakára. Arra, hogy hogyan könnyíthetnék meg a családosok életét, és arra, hogy ha segítenek nekik, akkor azt sokszorosan fogják visszakapni, munkában, lojalitásban... Szülőként nagyon hálásak tudunk lenni egy rugalmas munkahelyért, ahol értékelnek minket, megbíznak bennünk, és elfogadják, hogy apák és anyák is vagyunk.


Az jutott eszembe most, hogy van ugye két kisfiad. Ha most várandós lennél egy harmadik babával, te fogadnál dúlát magad mellé? Így, hogy információkra esetleg már nincs szükséged, tudod, hogy hogy zajlik a szülés?


Nem biztos, hogy ne lenne szükségem információkra, mert minden várandósság más, bőven találkozhatnék meglepetéssel… De tény, hogy ezeknek ma már könnyebben utána tudok nézni magam is. Ami miatt mindenképp felkérnék egy dúlát magam mellé, az az érzelmi támogatás és a fizikai gondoskodás a vajúdás alatt. A gyerekeim születése előtt nem tudtam, hogy mit csinál egy dúla, halvány tévképzeteim voltak csak, hogy valami füvesasszony lehet, akit én úgysem tudnék komolyan venni. Mindenesetre, ha hallottam valakiről, hogy dúlát fogadott, meg voltam róla győződve, hogy vagy unatkozik, vagy gyenge. Igen, sajnos, tényleg ezt gondoltam. Az anyaságról és a szülésről egyre többet tanulva, illetve hallgatva más anyák elbeszéléseit, újra és újra oda jutottam, hogy a saját szüléseim is alakulhattak volna másképp, ha készülök rá, és kísér valaki a folyamatban. Nem történt velem kifejezetten rossz dolog, de nagyon hiányzott egy olyan megtartó erő, ami segít az anyává válásom folyamatában. Kicsit teljesítményközpontú, racionálisabb közegből jövök, azt hittem, az a lényeg, hogy a szülés így is, úgy is nehéz lesz, csak ki kell bírni. És utána is, a szoptatásban, a gyermekágyas mindennapokban azt hittem, hogy itt is a teljesítmény a lényeg, ha kibírom, akkor erős vagyok, és minden megoldódik. Nem oldódott meg sajnos magától semmi, rá kellett jönnöm, hogy van az a helyzet, amikor segítséget kell kérni, sőt, kifejezetten káros lehet kivárni egy nehéz helyzetben. A másik pedig, ami szintén az anya, a szülők támogatásával függ össze: az is világossá vált, hogy a segítség nemcsak valami rossznak a megelőzésére vagy megoldására kell, hanem nélkülözhetetlen ahhoz, hogy jól érezzem magam a bőrömben, és elérhető legyek a gyerekeim számára. Ha feszülten mindent magam akarok megoldani, az nem biztos, hogy menni fog, ami aztán kudarchoz vezet, és a gyerekem is ezt az érzelmi állapotot és mintát veszi át. Sem ő, sem én nem érzem magam jól túlfeszítve. Míg, ha engedem, hogy gondoskodjanak rólam, az olyan plusz szeretetet és energiát tud felszabadítani, amiből aztán az egész családom profitál. És mi lenne a célunk szülőként, ha nem az, hogy megtaláljuk a családi egyensúlyt és harmóniát?



553 views0 comments